Emlékszem arra, amikor életemben először olvastam testbeszéddel kapcsolatos könyvet
Többek között azért szerettem a Budapest-Szeged közötti ingázást, mert ilyenkor biztosan volt 4 órám (2 óra oda, 2 óra vissza) a vonaton, amit olvasásra használhattam fel
És amikor épp nem vizsgaidőszak volt – amikor még utolsó csepp energiámmal igyekeztem beletuszkolni a lehető legtöbb információt a fejembe – akkor ez az idő a legnagyobb százalékban olvasással telt.
Ekkor olvastam el Joe Navarro – Beszédes Testek című könyvét, amit nehéz volt letenni.
Felhúzza a szemöldökét? Lábával az ajtó felé fordul? Beakasztja a szék lábába a lábait? Dörzsöli a tarkóját? – Ezek mind-mind jelenthetnek valamit. De nem mindig!
A testbeszéd, ami a nonverbális kommunikáció egyik része az emberi interakciók egyik legfontosabb eleme. A pszichológia területén kimondottan nagy figyelmet kap, mivel a testbeszéd sokszor többet árul el az egyén érzelmi állapotáról és gondolatairól, mint a szavak.
Sokan ezt tartják a kommunikáció egyik legőszintébb megnyilvánulási formájának, mert a testbeszéd egy bizonyos része nem feltétlenül tudatosan irányítható. A testbeszéd elemzése és megértése nemcsak a mindennapi kommunikációban, hanem a terápiás folyamatokban is kulcsfontosságú lehet.
Két részes cikkemben megpróbálok betekintést nyújtani ebbe a témába, habár a terjedelmi korlátok miatt ez csak felszínesen fog sikerülni.
A testbeszéd alapjai
Mielőtt még megnézzük a testbeszéd tanácsadásban való jelentőségét, lépjünk egy pár lépést hátra és beszéljünk az alapokról. Először is fontosnak tartom megkülönböztetni a testbeszédet, a nonverbális kommunikációt és a metakommunikációt.
A testbeszéd része a nonverbális kommunikációnak, mely többek között tartalmazza a mimikát, szemkontaktust, megjelenést, gesztikulációt és a haptikát (tapintás). A metakommunikáció pedig a verbális (beszélt) és nonverbális kommunikáció együttese.
Vita van arról, hogy a testbeszéd az emberi kommunikáció hány százalékát teszi ki, egyes források szerint 55%, más források akár 60-65%-ot is megállapítanak.
Albert Mehrabian 1971-ben végzett kutatása alapján az arány a következők szerint alakul, melyet azóta is referenciaértéknek tartunk:
- 7% beszéd
- 38% hangszín/hangsúly/hanghordozás
- 55% testbeszéd
Legyünk AGY-A-FÚRTAK
Agyunk rendkívül bonyolult rendszer neuronok milliárdjaival, melyek folyamatosan ingereket szállítanak.
Természetesen ez a cikk nem terjed ki az agy rendkívül komplikált rendszerének részletes elemzésére, viszont fontosnak tartom, hogy picit térjünk ki arra, hogy milyen összefüggésben van az agy és a testbeszéd.
Az egyszerűség kedvéért osszuk az agyat 3 részre: mindhárom rész más-más funkciót lát el, együttműködés közben viszont olyanok, mint egy összevont parancsnokság és irányítóközpont, amely testünk összes megnyilvánulásáért felelős.
MacLean (1952) szerint az agy hármas egysége az úgynevezett „hüllőagyból” (agytörzs), „emlősagyból” (limbikus rendszer) és egy „emberi agyból” (neocortex) áll. Az agytörzs a légzéstől a szívverésen át a vérnyomásig az élet szempontjából nélkülözhetetlen működéseket szabályoz.
Az agykéreg azt teszi lehetővé, hogy gondolkodjunk. A limbikus rendszer pedig agyunk azon része, amely valós időben gondolkodás nélkül, reflexszerűen és azonnal reagál a környező világra, azaz valós válaszokat ad a környezetünkből érkező információkra.
A limbikus rendszert nevezhetjük „őszinte agynak”, legalábbis a nonverbális kommunikáció tekintetében egészen biztosan. A következőkben pedig beszélek az egyik legősibb nonverbális kommunikációs hármasról.
A HÁROM „MEG”
Mit csinál egy macska, aki váratlanul pillant meg egy embert? Mi az első reakciója? Megdermed. Miért?
Mert a mozgás vonzza a figyelmet. Azáltal, hogy még a legkisebb veszélyérzetre is megdermedünk (ugyanúgy, ahogy a macska vagy egyéb állatok), a limbikus rendszer a lehető leghatásosabb reakciót váltja ki belőlünk a túléléshez.
Például a megdermedésre jó példa a mindennapi életünkben, amikor feszült helyzetben bekulcsoljuk a lábunkat a szék lábába, hogy még véletlenül se áruljon el semmit a mozgásunk. Ez feszültségről árulkodhat.
De mi történik ez után? Képzeljük el mit csinálhat az a bizonyos macska, miután megpillantott minket és megdermedt? Ha számunkra ismeretlen az a jószág, akkor több, mint valószínű, hogy megpróbál minél előbb odébbállni.
Tehát jön a második „meg”: megfutamodik. Ennek a célja az, hogy lehetőséget adjon a fenyegetettségünkben felmérni a helyzetet.
Amikor a mozdulatlanság nem elegendő ahhoz, hogy a veszélyt elhárítsuk, vagy nem éppen a legszerencsésebb válaszreakció (pl. túl közel vagyunk a veszélyforráshoz), a második számú limbikus ösztönünk azt sugallja, hogy döntsünk a megfutamodás mellett.
Ha visszagondolunk az eddigi életünk során történt társas interakciókra, valószínűleg mindannyian fel tudunk eleveníteni olyan eseteket, amikor „kitérő” mozdulatot tettünk, hogy kellőképpen eltávolodhassunk mások túlzott figyelmességétől. Ilyen kitérő nonverbális kommunikációs formák például az elhajolás, láb ajtó felé fordítása, szem dörzsölése.
Nagyon fontos tudni – és ez talán a testbeszéd megfigyelésének egyik legfontosabb szabálya -, hogy nem minden nonverbális viselkedésforma egyetemes.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki megdörzsöli a szemét, elhajol, vagy az ajtó felé fordítja a lábát, az nem 100%-os bizonyossággal jelenti azt, hogy diszkomfortosan érzi magát az adott helyzetben.
A testbeszédet legtöbbször az ember átlagos viselkedését, a környezetet és a szituációt figyelembe véve kell értelmezni. Az, hogy valaki megdörzsöli a tarkóját, nem feltétlen jelenti azt, hogy stresszes állapotban van. Lehet, hogy csak viszket neki.
Ha viszont folyamatosan megteszi ezt időről időre egy beszélgetés alkalmával, társulva további „békéltető” viselkedésformákkal (ezekről bővebben következő cikkben tárgyalok), akkor viszont nő a százalékos esélye annak, hogy valóban szorong az adott helyzetben.
Ha visszatérünk a három „meg”-re akkor már csak egy van hátra.
Mit csinált egy állat akkor, ha megdermedt, megfutamodott és már semmi más választása nincs a menekülésre? Szembe kell néznie a problémával, ahogy mindannyiunknak: azaz „megküzd”. Ez a limbikus rendszerünk legvégső taktikája, ilyenkor a „túlélés” csakis agresszió alkalmazásával lehetséges.
Régebben (nem is olyan régen) az emberek fizikálisan is összecsaptak, hogy rendezzék nézeteltéréseiket, manapság nagyobb részt szóban párbajoznak. Ezt nevezzük konfliktusnak.
Nagyjából ennyit gondoltam bevezetésnek a testbeszédbe. A következő részben beszélek a láb, a felsőtest, a felső végtagok és az arc nonverbális kommunikációjáról és arról, hogy hogyan lehet felismerni apró jelekből, hogy az emberek valójában milyen érzelmi állapotban is lehetnek.
De vigyázzunk, az alapszabály mindig marad ugyanaz: A testbeszédet nagyon sok információ együttesével tudjuk csak meghatározni és nem feltétlen úgy, ahogy a „Hazudj, ha tudsz” című sorozatban láttuk. Bárcsak olyan egyszerű lenne!
Ha érdekelnek a további cikkeim, ezeket mindenképp érdemes elolvasnod:
Forrás hivatkozások:
How to Use the 7-38-55 Rule to Negotiate Effectively – 2024 – MasterClass
Body Language – Beyond Words – How to Read Unspoken Signals
Agytörzs – Wikipédia
Joe Navarro – Beszédes Testek
