Az előző cikkben (melyet ide kattintva olvashat) általánosságban írtam a kommunikációs stílusokról, mely magában foglalja a passzív, agresszív, manipulatív és asszertív stílust
Ez az írás egy kicsit bővebben veszi át a kommunikációs stílusokat, tehát körbejárjuk a különböző stílusok hozzáállását, előnyeit és hátrányait, majd arra is adok tippeket, hogy milyen asszertív szófordulatokat lehet használni konfliktushelyzetben vagy a mindennapok során, ami konfrontálódó, de mégsem támadó.
Az alap koncepciót „Sue Hadfield – Gill Hasson – Asszertivitás” című könyvéből vettem, ha esetleg bővebben érdekel a téma, akkor érdemes elolvasni a könyvet.
Kommunikációs stílusok hozzáállása emberekhez és helyzetekhez
Agresszív kommunikációs stílus
Ahogy az előző cikkben említettem, az agresszív stílus képviselője érzéseit, véleményét, szükségleteit mások fenyegetésével, elutasításával vagy irányításával elégíti ki, a hozzáállása is ezen érzések köré csoportosul.
Az agresszív személy hozzáállása a helyzetekhez a következő eszme alapján történik: „ÉN rendben vagyok, TE nem vagy rendben”. De fejtsük is ki bővebben.
Amikor agresszív személlyel találkozunk, a helyzetekhez, emberekhez való hozzáállásán érződik a rugalmatlanság.
Nem igazán szeretne engedni az akaratából, ha például egy időpontot meghatározott egy találkozóra, akkor az úgy is legyen, ha törik, ha szakad. Nem igazán hallgatja meg mások véleményét, amitől szűk látókörű lesz.
Miért is? Ha annyira kardoskodunk saját akaratunk és véleményünk mellett, akkor hajlamosak leszünk másét részben, vagy teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Járt már a kedves olvasó úgy, hogy valamibe bele volt mélyedbe és alig hallotta meg, hogy mások szólnak hozzá?
Na az agresszív személy hasonlóan él meg számos szituációt. Annyira elárasztják az érzelmek, annyira fókuszál arra, hogy mit mondjon, hogy hiába beszélünk hozzá, meg sem hallja, vagy meg sem akarja hallani, amit mondunk neki.
Ha meg meg is hallja, leginkább azt, ami neki elnyeri a tetszését. Egy konfliktus során kizárólag az ő akarata érvényesülhet, tehát Ő rendben van, a másik személy pedig nem. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy az agresszív személy harcias, ellenséges, elfogult és hibáztató.
Nem igazán szeretne együttműködni, másokat (vagy mások véleményét) pedig nem becsül. Megint szeretném kiemelni, hogy egy személy legtöbbször nem kizárólag agresszív, leginkább stresszhelyzetben, adott szituációkban, konfliktushelyzetben jelenik meg.
Fontos, hogy óvakodjunk az általánosítástól, nem mindenki kizárólag agresszív, aki agresszívan viselkedik egy helyzetben.
Passzív kommunikációs stílus
Az agresszív személy utána a passzívban is van egy hiedelem, ami a következő: „ÉN nem vagyok rendben, TE rendben vagy.” A passzív személy nem igazán fejezi ki a gondolatait, érzéseit és igényeit, mivel fél a visszautasítástól és attól, hogy esetleg egy konfliktus felvállalásánál a másik személy nem fogja kedvelni.
Ez okból kifolyólag lemondó és pesszimista lesz, úgy gondolja, hogy nem is érdemes arra, hogy kifejezhesse igényeit. Minek fejezzem ki az igényemet, ha úgysem hallgatnak meg? Ha kifejezem, akkor ez hogyan fogja érinteni a másikat?
Eltávolodik tőlem? Dühös lesz? Esetleg bántani fog? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fordulhatnak meg a fejében.
Félénk, önmagát lebecsülő, túlzottan is elfogadó és engedékeny. Ha ilyennek értékeljük magunkat, mindenképp tegyük fel magunknak a kérdést, hogy ezt vajon miért csináljuk?
Szeretnénk ha mások kedvelnének minket? Félünk a konfrontációtól? Alacsonyabbra értékeljük magunkat a másik személynél? Félünk a megaláztatástól? Ha esetleg tényleg neki van igaza, akkor azt ismerjük el és kommunikáljuk, de ne maradjunk csöndben.
Kérjünk időt, hogy átgondolhassuk a dolgokat, értékeljük a hallottakat és később térjünk újra vissza a témára. Ha idegesek és feszültek maradunk, akkor az csak gyűlni fog bennünk és valahol egészen máshol fog robbanni.
Manipulatív kommunikációs stílus
A manipulatív személy hiedelme a következő alapgondolat: „ÉN nem vagyok rendben, tehát TE sem vagy rendben.” Az ilyen személy érzéseit, nézeteit és igényeit közvetett, nem őszinte módon fejezi ki. Nem mondja ki, hogy valójában mit szeretne.
Arról tudjuk felismerni ezt a kommunikációs stílust, hogy viták, konfliktusok és konfrontációk után jellemzően megjelenik bennünk a bűntudat és a lelkiismeret furdalás.
Egy példa az értelmezés kedvéért: Egy pár azon tanakodik, hogy melyik étterembe menjenek. A manipulatív személy áthelyezi a felelősséget párjára és azt mondja, hogy nyugodtan válassza ki ő az éttermet. Nem tágít akkor sem, amikor párja kéri, hogy együtt beszéljék meg az étterem kiválasztását.
Amikor a gyanútlan másik kiválasztja a helyet és el is mennek oda vacsorázni, a manipulatív elkezdi kifogásolni, hogy párja miért ezt az éttermet választotta és hogy mennyire rossz döntéseket hoz. Látod, hogy képtelen vagy normálisan választani? Megint katasztrófa a kaja.
Tudhattad volna, hogy én nem ezt akarom! Sosem figyelsz rám! Ekkor jön a mardosó bűntudat, hogy tényleg valóban nem figyelünk?
A manipulatív személy könnyen lesz durcás, nem válaszol akkor, amikor megkérdezik, hogy mi a problémája, gyanakvó, tiszteletlen, pesszimista és hibáztató. Könnyen megsértődik és irigykedik. Nagyon nehéz vele konfrontálódni, mert könnyen rázza le magáról a felelősséget.
Asszertív kommunikációs stílus
Végül pedig nézzük meg azt a kommunikációs stílust, mely a legtöbb helyzetben nyíltan, a konfliktust felvállalva, de nem sértő módon nyilvánítja ki érzéseit, véleményét, igényeit. Kiemelném, hogy nagyon nehéz minden helyzetben asszertívan kommunikálni, de érdemes törekedni rá.
Az asszertív személy hiedelme a következő alapgondolat köré csoportosul: „ÉN rendben vagyok, TE is rendben vagy.” Ez a személy rugalmas, nyitott, optimista és magabiztos. Kiáll a saját véleménye mellett, de eközben figyelembe veszi mások igényeit, véleményét is és felülvizsgálja azok jogosságát.
Döntésképes, pozitív, figyelmes és kedves. Támogatja a másikat és a legtöbb helyzetben nyugodtan tud reagálni. Úgy is meg tud becsülni másokat, hogy közben a saját érdekeit is figyelembe veszi. Nehéz, de nem lehetetlen, hosszú távon pedig nagyon is kifizetődő mind magunkkal, mind másokkal szemben.
Különböző szófordulatok, melyekről könnyen felismerhetjük a kommunikációs stílusokat
Ez a szekció inkább felsorolás jellegű lesz, ez által szerintem átláthatóbb, jobban olvasható az, hogy milyen szófordulatokat használnak a különböző stílusok.
Az asszertívről még bővebben beszélek az utolsó alcím alatt, de itt is láthatunk néhányat. Fontos, hogy ezeket helyezzük szituációba, ne kizárólagosan értelmezzük. Ezek példák, kontextusa határozza meg, hogy valójában az adott stílushoz tartoznak-e.
Tehát a „bocsánatot” nem csak passzív, hanem agresszív, manipulatív és asszertív kontextusba is tudjuk helyezni.
Nézzük is meg őket:
Asszertív
• Rendben van?
• Te mit gondolsz erről?
• Szükségem van…
• Szeretnék…
• Köszönöm.
Agresszív
• Hagyd abba!
• Nehogy…
• Soha
• Megtiltom!
• Csináld azonnal!
• Tűnj innen!
• A te hibád
• Te mindig…
Passzív
• Bocsánat
• Nem rajtam múlik
• Igazából nem számít
• Nem tudom
• Nem bánom
• Tőled függ
A stílusok előnyei és hátrányai
Hogyan tudjuk felismerni, hogy melyik stílusba tartozunk? Mik az adott stílusok előnyei és hátrányai?
Az agresszív kommunikáció előnye az, hogy az emberek félnek tőled, figyelnek rád és érvényre tudod juttatni az akaratodat. De milyen áron? Az, hogy félnek tőled, nem egy jó stratégia. Aki fél valakitől, az próbálja minden lehető pillanatban elkerülni.
Neheztelnek rád és nem szeretnek, egyesek pedig hasonlóan erőszakosan vághatnak vissza. Rövid távon igen, hosszú távon nem kifizetődő stratégia.
A passzív kommunikáció előnyei közé tartozik, hogy az emberek kedvelnek téged és úgy tartják, könnyű veled kijönni.
Nem kell döntéseket hoznod és számos esetben kivívod mások sajnálatát.
És mi a hátránya? Ha nem vállalod fel saját magad, az igényeidet, akkor az emberek átlépnek a fejed felett. Nem a te kezedben van az irányítás és egyszerre csak azt veszed észre, hogy a társaid, barátaid, kollégáid kihagynak a döntési procedúrából. Ohh, hát neki mindegy, hogy mi lesz, akkor minek kérdezzük meg?
Nem kell felelősséget vállalni a tetteidért, mivel nincs miért felelősséget vállalni. Rövid távon igen, hosszú távon nem túl kifizetődő stratégia és magával hordozza a stresszt, a frusztrációt és a megaláztatottságot.
Ha manipulatív vagy, akkor előny lehet, hogy úgy tudod irányítani a helyzeteket, hogy megkapd, amit akarsz. Az emberek figyelnek rád, érvényre tudod juttatni az akaratodat és nem kell felelősséget vállaljál.
Milyen jó, ha másokat tudunk számonkérni úgy egy rossz döntés miatt, hogy mi csak bírálunk? Hát nem éppen. Ezzel összezavarsz másokat, neheztelnek rád és nem szeretnek.
Az emberek el fogják kerülni ezt a stílust, amint rájönnek, hogy irányítva vannak. Rövid távon igen, hosszú távon nem kifizetődő stratégia.
Ha asszertív vagy, akkor az emberek tisztelnek, jobban tudatosodik benned, hogy mit szeretnél és mit nem. Ez által valószínűbb, hogy teljesülnek az igényeid (de természetesen nem biztos). Ez nem egy csodaszer, így ne is kezeljük úgy. Hátrányai közé tartozhat, hogy az emberek egy ideig neheztelnek rád vagy irigyelnek.
Az eltökéltségedet agresszívnak tarthatják, ami vissza is tántoríthat az önkifejezéstől. Fontos, hogy nincs rá garancia, hogy elérd, amit akarsz. Rövid távon nem, hosszú távon viszont kifizetődő stratégiáról beszélünk.
Hogyan bírál egy passzív, egy agresszív, egy manipulatív és egy asszertív?
Nézzük a bírálatokat, melyeket a különböző kommunikációs stílusok használnak.
Az agresszív dühbe gurul, konfrontálódik az illetővel és sértések özönét zúdítja rá. „Sosem viszed le a szemetet!” „Mindig engem hibáztatsz mindenért!” „Sosem figyelsz rám!”
A manipulatív a másik háta mögött rosszindulatú, gúnyos, undok megjegyzéseket tesz. „Hallottad, hogy XY mit csinált tegnap? Nem akarom bántani, de azért ez már mindennek a teteje. Annyira sértődékeny, hogy az már fáj. Meg amúgy a párja is szörnyen néz ki, nem tudom láttad-e a képet az asztalán.”
A passzív közvetlenül nem tesz semmit, de közben azon kapja magát, hogy másoknak panaszkodik a helyzetről. „Jajj, képzeld a főnök már megint behívott túlórázni, ki vagyok készülve tőle, már alig állok a lábomon.”
Az asszertív kifejezi az illető viselkedésével kapcsolatos érzéseit. „Dühösnek érzem magam, amiért engem hibáztatsz azért, mert rossz éttermet választottam. Sajnálom, hogy frusztrált vagy és nem ízlik az étel, viszont többször felvetettem, hogy közösen szeretnék választani, de nem kaptam semmilyen együttműködést.
A jövőben szeretném, ha együtt választanánk, hogy elkerüljünk az ilyen helyzeteket.”
Asszertív szófordulatok
Végül pedig nézzünk meg néhány asszertív szófordulatot, melyek segíthetnek nekünk a helyzetek megfelelő(bb) kezelésében.
Ezek a következők:
• Ezt a megjegyzést meglehetősen támadónak érzem.
• Nem igazán értem, miért gondolod így.
• Ezt majd megpróbálom észben tartani.
• Pontosan hogy érted ezt?
• Alaposan megfontoltam, és úgy döntöttem…
• Szeretnék kérni pár percet, amíg ezt átgondolom…
• Értem, mire gondolsz.
Remélem segített jobban átlátni az előző cikkben meghatározott személyiségstílusokat és tovább mélyíteni az értést.
Hivatkozások:
Sue Hadfield – Gill Hasson – Asszertivitás (Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket?), Pearson Education Limited, 2010
