A mostani cikk témája nem túl vidám, viszont annál hasznosabb
Halállal (és persze nem csak ilyenkor gyászolunk), az azt követő gyásszal mindannyian találkoztunk már
Ha szerencsések vagyunk és elkerült minket eddig közeli családtagunk halála, akkor sajnos valószínűleg a jövőben valamikor be fog következni.
Ezek sajnálatos és sok esetben szomorú események az életünkben, melyeket követően kisebb-nagyobb krízisen megyünk keresztül. A krízis nagyságát/erősségét embere, kultúrája válogatja.
Van akinek könnyebb, van akinek jóval nehezebb, de egy szinte bizonyos. Mindannyian átmegyünk rajta életünkben valamilyen mértékben.
A továbbiakban beszélni fogok a gyászról, annak fázisairól, feldolgozásáról és a megrekedtségről. Nagyon fontos, ha úgy érezzük, hogy megrekedtünk, képtelenek vagyunk feldolgozni gyászunkat, forduljunk terapeutához (a terapeuta és tanácsadó közötti különbséget ebben a cikkben elemeztem: Hogyan néz ki egy pszichológiai tanácsadási folyamat?
És akkor most tanácsadás vagy terápia? – Kintner Máté pszichológus
A gyász definíciója és annak fajtái
Ahogy a bevezetőben említettem, számos fajta gyász lehet, tehát annyiféle gyász van, ahány gyászoló ember. Ez nem csak azt jelenti, hogy mindenki máshogy gyászol, de azt is, hogy amikor erről a témáról beszélünk, az első dolog, ami általában be szokott ugrani, az a szeretteink elvesztése, halála.
Nem csak erről van szó. Számos gyászt különböztetünk meg (a teljesség igénye nélkül): Gyászolhatunk egy szakítás után, válást követően vagy akár gyászolhatjuk azokat az elmulasztott dolgokat az életben, amiket nem tettünk meg.
Tehát a gyász minden olyan személy (vagy dolog) elvesztéséhez kapcsolódhat, ami számunkra örömet okozott, szeretetet adott. A teljesség igénye nélkül a következő dolgok, események miatt érezhetünk gyászt:
• válás vagy szakítás
• egészségügyi problémák
• munkahely elvesztése
• házikedvenc halála
• barátság megszűnése
• vetélés, abortusz
• otthon eladása, költözés
• haláleset
Freud 1917-ben írt egy tanulmányt (Gyász és melankólia), melyben a gyász fogalmának pszichoanalitikus (terápiás módszer, mely a tudattalan okok feltárásával igyekszik gyógyítani) meghatározását nyújtja.
E szerint a szeretett személy – vagy annak absztrakciója – elvesztésére adott reakciónak jelöli meg a gyászt és leírja jellemzőit.
Ilyen például:
• fájdalmas hangulat
• környezet iránti érdeklődés elvesztése
Bármi is legyen a gyászunk oka (partner, szülő, gyerek vagy más családtag, rokon), kevés olyan fájdalmas esemény van az életünkben, mint szeretteink elvesztése. A veszteség megélése után sokszor már semmi sem tűnik ugyanolyannak, mint régen. De idővel, ahogy a bánat csillapszik, elkezdünk a jövőre fókuszálni és megküzdeni a gyászunkkal.
A gyász 5 fázisa
A gyász fázisait Kübler-Ross elmélete alapján fogom felvázolni (Elisabeth Kübler-Ross egy svájci származású pszichiáter), mert ez talán az egyik legismertebb modell, ami ezzel foglalkozik.
Tehát Kübler-Ross eredetileg 5 lépésben határozta meg a folyamatot, de ő leginkább olyan páciensekkel foglalkozott, akik saját magukat „gyászolták” valamilyen végzetes betegségük miatt. Később ültette át elméletét olyan személyek leírására is, akik nem saját magukat, hanem valamilyen családtagjukat, rokonukat gyászolták.
Tehát az 5 fázis a következő: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és végül az elfogadás. Nézzük is meg ezeket külön-külön:
1 – Tagadás
Ez az a fázis, amikor egyszerűen nem akarjuk beismerni azt, hogy valamit el fogunk veszíteni, vagy már elvesztettünk. Képzeljük el, amikor egy családtagunk, vagy szerettünk (vagy akár saját magunk) megtudja, hogy halálos, gyógyíthatatlan betegséggel küzd. Ekkor az emberek nagy része rögtön tagadással reagál.
Nem, ez nem történhet meg. Ez csak egy rossz álom. Bizonyosan rossz a diagnózis. Néhányan izolálják (elkülönítik) magukat a legtöbb társas kontaktustól, nem találkoznak ismerőseikkel, barátaikkal.
Ez a stádium általában egy ideiglenes megküzdési forma, mely azt teszi lehetővé az áldozat számára, hogy összeszedje magát és felkészüljön a következő szakaszra. Nagyon ritka az, hogy valaki megreked ebben a szakaszban és képtelen továbblépni.
2 – Harag
Amikor az egyén felismeri, hogy már nem hatékony a tagadás technikáját használni (például egyre több információ, tény mutat arra, hogy ő vagy szerette valójában halálos beteg), akkor jön a düh fázisa. Ez egy olyan stádium, ahol képesek vagyunk megragadni, főleg akkor, ha egy hozzánk közel álló személy az, aki beteg.
Haragszunk magunkra, a világra, mindenkire, de még arra a személyre is, aki beteg. Hogy mer itt hagyni engem? Mit képzel? Ez nem fair!
A gyászolók keresik a felelőst, akit okolhatnak a veszteségükért, esetleg az elhunytra is dühösek. Ha látjuk szerettünket dühöngeni, próbáljuk ne magunkra venni, mert nem nekünk szól.
Nagyon fontos ilyenkor az empátia, megértés a személy irányába. Tudom, hogy ilyenkor a közvetlen környezet számára igen nehéz a haragos személy viselkedésével való megbirkózás, de próbáljuk beleképzelni magunkat a helyzetébe, hogy jobban megértsük, min is mehet keresztül.
Az érzelmi támogatás egy nagyon fontos dolog, amit ebben a helyzetben tehetünk szerettünkért.
3 – Alkudozás
Ha túl vagyunk a tagadáson és elfogadtuk, hogy ez tényleg velünk történik meg, nem találtunk bűnöst a második szakaszban, akkor lépünk tovább a harmadik szakaszra. Ilyenkor megpróbálunk egyezségre jutni. Ilyenkor a rossz emlékek közé becsempésszük a szép, pozitív emlékeket is, a szép dolgokra kezdünk el gondolni.
Ez akár hónapokig, de évekig is eltarthat és hullámzónak mondható (pl. évfordulókon, születésnapokon rosszabbul érezzük magunkat, ha a halottra gondolunk).
De az alkudozás szakaszába sorolható az Istennel való „egyezkedés” is, például, hogy a végső stádiumban levő beteg még ott tudjon lenni a lánya esküvőjén, annak cserébe, hogy változtat eddigi destruktív (önromboló) életmódján.
4 – Depresszió
Annyira szomorú vagyok, hogy minek is törődnék bármi/bárki mással? Úgyis hamarosan meghalok, mi értelme mindennek? Annyira hiányzik a szerettem, miért is élek? Ezek olyan mondatok, melyek a negyedik szakasz jellegzetességei.
Ebben a stádiumban az egyén (legyen halálos beteg, avagy gyászoló) csöndessé válik, visszautasítja szerettei közeledését és az ideje nagy részében szomorú és barátságtalan. A visszautasítás egy jellemző viselkedésmód ebben a szakaszban, ilyenkor a gyászoló siratja önmagát, sok esetben barátságokat, komoly kapcsolatokat szakít meg.
5 – Elfogadás
Minden rendben lesz. Nem küzdök vele. Talán ideje felkészülni rá és elfogadni. Az utolsó szakaszban az egyén elfogadja a keserű igazságot és beletörődik abba, hogy veszteség érte vagy az élete lezárul és eltávozik az élők sorából.
Ebben a szakaszban nagyrészt megnyugvás lesz úrrá az adott személyen és elérkezik a gyász feldolgozásának utolsó fázisához. A jó emlékek veszik át a rosszak helyét, pozitívan emlékezik elhunyt szerettére.
Az elhunyttal kapcsolatos múlt úgy él tovább bennük, hogy mellette képesek a megfelelő életvitelre. Halálos betegek esetében pedig bizonyosan láttunk már olyan személyt, akin nagyfokú nyugalom lesz úrrá és még sok esetben arra is van lelki ereje, hogy a körülötte élő egészséges családtagjait, barátait nyugtassa.
7 technika a gyász feldolgozására és az abban való megrekedtségre
A gyász feldolgozásának számos technikája van, de nagyon fontos, hogy nem szabad siettetni, végig kell menjünk minden egyes szakaszon, hogy végül együtt tudjunk élni az elhunyt halála által érzett szomorúsággal.
Érdemes tudni, hogy az egyes szakaszokba való eljutás nem azt jelenti, hogy nem térhetünk vissza egy előző stádiumba. Tehát a haragból vissza tudunk esni a tagadás fázisába, ugyanúgy, ahogy a depresszió után is jöhet egy újabb alkudozási szakasz.
Csak akkor tudunk véglegesen a következő fázisba lépni, ha az előző már lezárult teljesen. Azt is érdemes kiemelni, hogy nem minden személy megy végig az összes fázison, elképzelhető az, hogy valakinél kimarad a tagadás vagy az alkudozás szakasza.
A gyász néha komplikált tud lenni és előfordulhat, hogy megrekedünk az 5 stádium valamelyikében. Cikkemben leginkább a halálesetet, mint gyász eredendőjét emeltem ki, így ezzel is folytatom a továbbiakban.
Azok a személyek, akik megrekedtek a gyászban gyakran érzik magukat frusztráltnak, irracionális félelmeik vannak, túlreagálnak további, kisebb veszteségeket vagy éppen megrögzötten az elvesztett személyen járnak gondolataik. Ilyenkor érdemes a következőket alkalmazni (de ezek a technikák a gyász természetes folyamatát is segítik):
1 – Engedjük szabadjára az érzéseinket
Nem jó, ha magunkba folytjuk azt, amit érzünk. A gyász fájdalmas, de természetes módon egészséges. Éljük át érzelmeinket, legyen az harag, sokk, szomorúság, vagy magány. Ne ítélkezzünk a az érzelmek felett (legyen az bárki, aki átéli). Alapszabály, hogy érzelmekkel nem vitatkozunk, nem ítélkezünk felettük.
2 – Legyünk türelmesek
Ne siettessük a gyászt, hagyjuk, hogy saját ütemében haladjon. Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, hogy nekik milyen gyorsan vagy lassan sikerült megküzdeni vele, mert lehet, hogy teljesen más élethelyzetben, viszonyban voltak az elhunyttal.
3 – Találjuk meg, hogyan tudunk kreatívak lenni
A zene vagy a művészetek segíthetnek a feldolgozásban és az érzelmeink kifejezésében. Ezt csinálhatjuk önállóan vagy esetleg zeneterapeutával is. Írjuk le érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket egy naplóba. Ezeket később felidézve, átolvasva sokat tanulhatunk arról, hogyan is alakult gyászunk az idő során.
4 – Találjunk valami aktív tevékenységet
Séta, futás, biciklizés vagy hasonló tevékenységek segítenek megküzdeni a stresszel és az érzelmek feldolgozásában is nagy segítséget tudnak nyújtani. Remek módja annak, hogy csökkentsük a bennük levő szomorúságot, frusztrációt.
5 – Ne feledjük az elhunytat
Számos útja van annak, hogy őrizzük az emlékét az elhunytnak. Ilyenek például a képek, videók, tanácsaik, elszólásaik, bölcs mondataik. Őrizzük emléküket, gondoljunk a jó dolgokra.
6 – Nem tart örökké
A gyász is egy folyamat, amelynek egyszer vége lesz. Ez segít nekünk abba, hogy tudjuk, hogy nem tart örökké, ami nagyban növeli az ezzel való megküzdésünket.
7 – Nem vagyunk egyedül
Nem vagyunk egyedül. Vannak barátaink, családtagjaink, rokonaink, akik tudnak nekünk segíteni és támogatnak adott esetben. Érdemes ilyenkor terapeutához is fordulni, aki segít nekünk feldolgozni a krízishelyzetet.
HA ÖNGYILKOSSÁGI GONDOLATAINK VANNAK VAGY ÚGY ÉREZZÜK, HOGY MEGREKEDTÜNK A GYÁSZBAN, KERESSÜNK FEL SZAKEMBERT!
Forrás:
Csürke, Vörös, Osváth, és Árkovits – Mindennapi kríziseink
Coping with Grief and Loss – HelpGuide.org
Five stages of grief – Wikipedia
Microsoft Word – Dokumentum1 (stresszdoktor.hu)
Coping with Grief | Cancer.Net
Coping With Grief: 7 Things to Remember When Dealing with Loss | Memorial Sloan Kettering Cancer Center (mskcc.org)
Feeling Stuck in Your Grief After a Death? 10 Tips to Help | Cake Blog (joincake.com)
