Testbeszéd – beszédes testek 2. rész – A részletek

Az előző részben beszéltünk a testbeszéd alapjairól, a limbikus rendszerről, a három „meg”-ről és tisztáztunk olyan alapfogalmakat, mint például a metakommunikáció, nonverbális kommunikáció, valamint a testbeszéd. A mostani részben talán egy még érdekesebb részéről lesz szó a testbeszédnek, méghozzá hogyan is olvassunk a különböző jelekből. Ehhez azonban tudnunk érdemes, hogy mit is jelentenek az úgynevezett békéltető viselkedésformák és milyen jelentőségük van a testbeszédben.

Békéltető viselkedésformák jelentősége

A nonverbális viselkedés tanulmányozása közben felfedezhetjük, hogy negatív hatásokat (pl. egy stresszel teli szituációt) egy úgynevezett békéltető viselkedésforma követ. Ez egy olyan beidegződés, amely nyugtató hatással bír számunkra abban az esetben, ha valami kellemetlen élmény ér minket. A békéltető viselkedésformák célja, hogy az agyi késztetéseket kielégítsék, úgyhogy a testet olyan mozdulatokra ösztönzik, amelyek stimulálják az idegvégződéseket. Ezáltal az agy nyugtató hatású endorfint bocsát ki, ami megnyugvást eredményez. De akkor nézzük is meg, hogy milyen békéltető viselkedésformák léteznek, amelyekről az adott személynél stresszre, feszültségre következtethetünk:

Nyaktájék simogatása: A nyaktájék simogatása és/vagy megérintése az egyik legfontosabb és leggyakoribb békéltető magatartás. Ez arra szolgál, hogy csökkentse a felgyülemlő feszültséget. Ehhez tartozik még a nyaklánccal való babrálás.
Elhajlás: Például elhajolunk az asztaltól, hatra dőlünk.
Homlokráncolás: Ha valaki például egy bonyolult matematikai egyenletet próbál megoldani, akkor a homlokráncolás gyakran lehet a koncentráció vagy a zavartság jele. Az agy ilyenkor próbálja megoldani a problémát, ami gyakran fizikailag is kifejeződik a homlokráncolásban.
Mellkas előtt összekulcsolt kar: Például, ha valaki egy munkahelyi megbeszélésen van és nem ért egyet az elhangzottakkal, akkor összekulcsolja a mellkasa előtt a kezeit. Ezek védekező vagy elzárkózó testtartásra utalhatnak. Ez a gesztus gyakran azt jelzi, hogy az illető érzelmileg elzárkózik vagy nem érzi magát kényelmesen a helyzetben.
Ujjak megfeszítése: Az ujjak megfeszítése a stressz vagy feszültség jele lehet. A test felkészül egy helyzetre és ez a gesztus segíthet az összpontosításban és az energia felszabadításában.
Száj megérintése: Tegyük fel, hogy egy stresszes interjúhelyzetben vagyunk és feszengünk a válaszadáskor. A száj megérintése ebben a helyzetben gyakran az idegesség vagy nyugtalanság jele lehet. Az emberek gyakran megérintik a szájukat, amikor nem biztosak abban, amit mondanak.
Felfújt szájüreggel történő kilégzés: Ha épp egy nehéz feladatot fejeztünk be és leülünk egy percre pihenni, gyakran fújtatunk egy nagyot. Ez a megkönnyebbülés vagy feszültségoldás jele. Ez a gesztus azt mutatja, hogy az illető fizikailag és érzelmileg is ellazul egy feszültséget keltő szituációt követően.

Ha például John Doe-tól megkérdezzük, hogy mit tud XY-ról és ő minden válasz után megérinti a nyakát, esetleg a száját, akkor abból tudunk arra következtetni, hogy valószínűleg békéltető viselkedésformát alkalmaz. Ez jelentheti azt, hogy nem teljes igazságot mondja, vagy feszültséget kelt benne a téma. Ebből nem következik egyenesen az, hogy hazudik, de gyanakodhatunk, hogy valami nem stimmel. Természetesen nem lehet elégszer kiemelni, hogy a nonverbális kommunikációt érdemes kontextusában értelmezni, azaz megfigyelni a környezeti tényezőket és az adott személy jellemző viselkedésformáit.

A lábak nonverbális kommunikációja

Amikor a testbeszédről van szó, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a lábak és a lábfejek szerepét. Pedig ezek az emberi test legőszintébb részét képviselik. A lábak viselkedése sok mindent elárulhat az ember valós érzelmi állapotáról. De miért pont a lábunk? Az előző mondatok részben magyarázzák a kérdést, miszerint hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a lábak és a lábfejek szerepét a testbeszédben. Így, amire kevesebb figyelem irányul, az „őszintébb” is tud lenni. Egy talán még racionálisabb magyarázat, hogy évmilliókon át a lábunk volt az, ami önkéntelen és azonnali válaszreakciót tudott produkálni a veszélyekre (forró homok, csúszómászók, nagyvadak stb.) anélkül, hogy mindez tudatosult volna bennünk. A limbikus rendszerünk biztosítja a lábunkat afelől, hogy megfelelően reagáljon, pl. „földbe gyökerezzen a lábunk”, esetleg „felvegyük a nyúlcipőt”. De nézzük meg, hogy milyen alapvető kommunikációs jelek vannak, amik a lábra jellemzők:

Helyváltoztatás: Az emberek hajlamosak elmozdulni, ha kényelmetlenül érzik magukat egy szituációban. Ez lehet egy apró lépés hátrafelé vagy a lábfejek elfordítása a másik személytől. Ez a menekülés jele lehet.
Lábak keresztezése: Keresztezett lábak jelenthetik a védekező vagy kényelmetlen érzést. Lehet úgy is interpretálni, hogy nem állunk stabilan a lábunkon, tehát bizonytalanul érezzük magunkat. Azonban, ha valaki ülő helyzetben keresztbe tett lábakkal van, az inkább kényelmes és laza állapotot jelent.
Lábfejek mozgása: Ideges vagy feszültséggel teli emberek gyakran babrálnak a lábfejükkel, dobolnak a padlón, vagy lábujjukat mozgatják. A mozgás amúgy is feszültségoldó jellegű, viszont a dobogás, lábfej mozgatása a menekülést is imitálja.
Térdcsapkodás: Ha egy ülő ember a lábához emeli mindkét kezét és rácsap a térdére, akkor valószínűleg azt akarja mondani, hogy részéről a találkozó véget ért, és készen áll az indulásra.

Felsőtest és felső végtagok nonverbális kommunikációja

A felsőtest és a karok is rendkívül fontosak a testbeszéd értelmezésében. Ezek a testrészek nagyobb mozgásteret biztosítanak a kifejezéshez, és sokszor már egy apró gesztus is sokat elárulhat. A karok nonverbális kommunikációja számos üzenetet hordozhat, ide tartozik többek között a jó közérzet, a feszélyezettség és a magabiztosság is. Csak gondoljunk bele abba, hogy mennyi féle érzést hozhat elő, ha egy zsebre tett kezű, karba tett kezű, esetleg hevesen gesztikuláló embert látunk.

Karok keresztezése: A mellkas előtt keresztezett karok egyértelmű jelei lehetnek a védekezésnek vagy az ellenséges érzésnek. Az ilyen helyzetekben az egyén zárkózottabb és kevésbé nyitott az interakcióra. Ezen kívül a karok keresztezése magabiztosságra is utalhat. Képzeljük el, hogy az egyik kollégánk éppen egy meetingen ül, amikor kritikát fogalmaznak meg a munkájával kapcsolatban. Ilyenkor van arra esély, hogy keresztbe teszi a karjait a mellkasa előtt, mintegy pajzsot képezve, hogy a kritika ne érjen célt. Ehhez hozzátartozhat még a görnyedtebb testtartás is, amikor próbálunk összezsugorodni, hogy észrevétlenek legyünk. A magabiztosságnál inkább kihúzzuk magunkat és úgy tesszük keresztbe karjainkat a mellkasunk előtt.
Karok lazítása: A lazán oldalt lógó karok viszont nyugodt és nyitott állapotot tükröznek. Az egyén komfortosan érzi magát a helyzetben és nem érzi szükségét a védekező testtartásnak.
Ujjmozdulatok: Az ujjak babrálása, az ujjak feszítése vagy éppen a kéz szorítása mind-mind feszültségre, idegességre utalhat. Például sokszor vagyunk hajlamosak zavartságunkban az asztal alatt babrálni az ujjainkkal. Ilyenkor próbáljuk oldani a stresszt és megnyugtatni magunkat.
Hát mögé kulcsolt kezek: Ha valaki hát mögé kulcsolt kézzel jár-kel, először is azt kívánja tudatni a külvilággal, hogy magasabb társadalmi osztályhoz tartozik, másrészről viszont azt is sugallhatja, hogy ne közelítsünk vagy ne érjünk hozzá.

Az arc nonverbális kommunikációja

Az arckifejezések az egyik legárulkodóbb jelei az emberi érzelmeknek. Az arc számos izomcsoportja segít kifejezni az érzelmeinket, és ezek a kifejezések sokkal gyorsabban és pontosabban tükrözik az érzelmi állapotunkat, mint a szavaink. Viszont ez az egyik leginkább koordinálható testrészünk is, mivel az idők folyamán megtanultuk befolyásolni, hogy mi tükröződik az arcunkon. Bizonyára hallotta néhányszor a kedves olvasó gyerekkorában, hogy: „Ne fintorogj, finom az a spenót!”, „Mosolyogj szépen, amikor fényképezünk”, „Nézz ide, amikor hozzád beszélek”, „Járj emelt fővel”, „Ne biggyessz, mert úgy marad a szád”, „Ne vágj savanyú képet”, „Ne ráncold a homlokod!”. És még folytathatnánk a sort. Ezek olyan arcra/mimikára vonatkozó felhívások, tiltások, amelyek egy idő után megtanítják a gyermeknek, hogy bizonyos helyzetekben nem szabad kimutatni az érzéseit, szabályoznia kell a mimikáját, tehát „Nem lehet minden az arcára írva”. Persze néhány ilyet a lábra is le tudunk írni, de mivel az sok esetben a látótéren kívül esik (pl. asztal alatt van), így arra kevesebb figyelem hárul. Nézzük meg, hogy melyek azok a jelek, amelyek az arcra, és az azon található érzékszervekre vonatkoznak:

Szemek: A szemek a „lélek tükrei” – mondja a mondás. A szemmozgások, a pislogás gyakorisága, a pupillák tágulása mind-mind jelezhetik az ember belső állapotát.
- Pupilla tágulása: meglepődés, felcsigázottság
- Hunyorgás: Blokkoljuk a fényt, és mindazt, amiben kivetnivalót találunk. Ezzel mérgünket, nemtetszésünket tudjuk kifejezni
Száj: A száj mozgása, például a mosolygás vagy a száj széthúzása, rengeteget elárulhat az adott pillanatban átélt érzelmekről. A feszültséget jelezheti, ha valaki az ajkát harapdálja vagy a szája szélét nyalogatja.
- Hamis mosoly: A száj sarkai a fülek irányába mozdulnak el (oldalirányba). Ilyenkor a szemet is érdemes megfigyelni, mert azok nem sok érzelemről árulkodnak, mivel az ember leginkább arra koncentrál ilyenkor, hogy a szájával üzenjen.
- Igazi mosoly: Két izom vesz részt az igazi mosoly képződésében. Az egyik a Zygomaticus major (szájsaroktól az arccsontig húzódik), a másik pedig az orbicularis oculi (szem körüli izom). Az igazi mosolynál érdemes a szemet is megfigyelni, mert sokat árulhat el a személy érzelmi állapotáról. Ilyenkor apró ráncok jelenhetnek meg a szemek külső oldalain, melyek az orbicularis oculi működésbe lépésének jele.
- Szájlebiggyesztés: Akik ezt alkalmazzák, azok nagyrészt nem értenek egyet az elhangzottakkal. Ha példul egy munkatárs előterjeszt egy javaslatot, amit valaki nem talál megfelelőnek, a szájlebiggyesztés révén az egyén kifejezheti, hogy nem ért egyet a javaslattal még akkor is, ha nem mond semmit.
- Az ajak megfeszítése, eltűntetése: Stressz és negatív érzelmek
Arcbőr: Az arcbőr elszíneződése – például a pír – szintén lehet egy nonverbális jelzés, amely érzelmeket, mint a zavar vagy a feszültség, tükrözhet.

Érzelmi állapotok felismerése

Mindenki életében előfordulnak olyan pillanatok, amikor úgy érzi, hogy nem tud kiigazodni az emberek érzelmi állapotán. Az apró jelek felismerése azonban segíthet abban, hogy pontosabb képet alkothassunk az adott személy érzéseiről.

Testtartás változása: Az emberek hajlamosak megváltoztatni a testtartásukat, ha érzelmi állapotuk is változik. Egy egyenes tartás magabiztosságot tükrözhet, míg a görnyedtebb testtartás inkább szomorúságra vagy bizonytalanságra utalhat.
Hirtelen mozdulatok: Gyors és hirtelen mozdulatok gyakran a feszültség vagy az idegesség jelei lehetnek.
Gesztikuláció: Az élénkebb gesztikuláció szintén utalhat arra, hogy az adott személy érzelmi állapota felfokozott.

Ezzel a cikk terjedelmi korlátához érkeztem. Tömören, de mégsem annyira röviden ezt érdemes tudni a testbeszédről, nonverbális kommunikációról. Természetesen ezáltal nem leszünk mesterei az emberek „szavak nélküli” megfigyelésének, de ad egy segédletet ahhoz, hogy tisztában legyünk, hogy mire lehet és érdemes figyelni kizárólag a szavakon kívül.

Ha érdekelnek a további cikkeim, ezeket mindenképp érdemes elolvasnod:

Testbeszéd – Beszédes testek 1. rész – az alapok

Hogyan kommunikálunk és hogyan kommunikáljunk? 1 rész

Hogyan kommunikálunk és hogyan kommunikáljunk? – 2. rész

A stressz és a stresszel való megküzdés

FORRÁSELEMZÉS

Navarro, J. (2008). Beszédes testek: Hogyan olvassunk másokban?. Libri.

Pease, A., & Pease, B. (2006). The Definitive Book of Body Language. Bantam.

Mehrabian, A. (1972). Nonverbal Communication. Aldine Transaction.

ÉRDEKES CIKKEK/BLOGBEJEGYZÉSEK A TÉMÁBAN

How to Understand Body Language and Facial Expressions

How to read body language for better emotional awareness — Calm Blog